Arequipaban mindössze 5 napot voltunk, ebből 1 napot aludtunk Carlosék Hosteljaban a többit vendéglátónk házában töltöttük. Reggelit, ebédet, vacsorát kaptunk és a bejárónőjük ugyanúgy kiszolgált minket is mint őket…ehhez mi nem igazán voltunk hozzá szokva, és kicsit kényelmetlenül kezdtük érezni magunkat…azért a vendégszeretetnek is van határa és nem akartunk visszaélni vele.
Carlossal hatalmas terveket szövögettünk, több, Cusco környéki folyó megevezéséről, hihetetlen expedíciók voltak kilátásban, melyek érintették volna a Machu Picchut is egy alternatív Inka úton, de sajnos Carlos nem tudott velünk tartani egyéb elfoglaltságai miatt, így péntek délelőtt csak mi ketten ültünk kocsiba. Carlos egyik barátjával, Santiagoval és még egy perui sráccal utaztunk Cuscoba, akiktől útközben sokat tanultunk spanyolul, volt rá időnk, hiszen több mint 7 órát zötykölődtünk az Altiplano északi részén 4-5000 m magasságban.
Utunk során rengeteg vadon élő vikunyát (lámánál kisebb, sokkal kecsesebb, kevésbé dús szőrzetű, őzre hasonlító négylábú, ennek a szőre a legdrágább itt Peruban), a sekély vizű tavakon rózsaszín flamingók százait láttuk. Ahogy észak felé haladtunk a sivatagot zöld mezők váltották fel, egyre több fát láttunk. Sajnos nem csak a táj változott, hanem az idő is. A levegő lehűlt, az ég beborult és az út utolsó harmadát már szakadó esőben tettük meg, hiába, itt az esős időszak. Egy pillanatig sem unatkoztunk, sofőreink átlag 2 óránként szippantottak párat pipájukból, amitől a hangulat rögtön megemelkedett J, perui heavyrock dübörgött, megszakítva olykor valami lírai spanyol nyenyerével, és még egy csoki torta is előkerült (eddigi életünk legfinomabb csoki tortája volt).
A 3326 m-en fekvő Cusco magával ragadó, gyönyörű hely és abszolút élhető lehetne, ha nem minden taxis dupla áron akarna elvinni A-ből B-be, ha nem akarnák átlag 3 percenként kipucolni a cipőinket (tény, Gyuszié tényleg nagyon mocskos voltJ), ha nem akarnának minden áron megmasszírozni „Senorita massage?” (ennyire rosszul nézek ki???), ha nem akarnának minden étterembe beinvitálni ebédre, vacsorára. Ha nem akarnának pénzért fotózkodni a népviseletbe öltözött mamik és gyerekek szerencsétlen Alpakát rángatva maguk után, aminek rózsaszín szalag lóg a füléből… magyarul, ha nem éreztetnék velünk minden lépésnél, hogy GRINGÓK vagyunk.
Cusco tökéletesen berendezkedett a turista áradatra, úton útfélen utazási irodák vannak, melyek az Inka Trailt, raftingtúrát és dzsungeltúrát kínálják horribilis árakon. De az irodákon kívül akadnak még éttermek, bárok, és butikok ahol alpaka sapkát, kendőt, takarót és egyéb ruhadarabokat lehet kapni. Az árak természetesen mindenhol dollárban vannak feltüntetve, „gringo” pénztárcához szabva. (nem veszünk :)
Első cuscoi szállásunk legnagyobb előnye, hogy közel volt a központhoz…ennyi. A 10 m2 es „szobácska” bútorozása kimerült két ágyban, egy éjjeli szekrényben és egy polcban. Gyuszi felkötötte kajakját a gerendázatra, hogy legyen helyünk egyáltalán megmoccanni. WC és zuhanyzó (melegvíz szolgáltatás elég rabszódikus volt.) a folyosó végén és mindez 30 sol/ éjszaka, 2100 Ft-ért ami helyi viszonylatban nem olcsó!
Semmi gond, 2 nap és irány az Apurimac!!! Luis, de legtöbbször csak Lucsó, Gyuszi másik perui barátja cuscoi, (vele is Chilében dolgoztak együtt és lettek barátok) e-mailben jelezte, hogy 17-én van egy 4 napos Apurimac expedíció, ahol ő lesz a guide és Vele tarthatunk. Nekem van hely a raftban, Gyuszi meg tud jönni kajakkal. Normál esetben ez úgy működik, hogy a kajakost elviszik evezni valahova és megnézi egy guide, hogy megfelelő-e a tudása a folyóra ahova mennek. Lucsónak köszönhetően erre nem volt szükség, garanciát vállalt Gyusziért. Anyagiak tekintetében is nagy kedvezményt kaptunk, a túra ára 500$ (ami magába foglalja 4 napig a napi 3x-i étkezést, teljes felszerelést, túravezetést és a 8 órás oda-vissza transzportot), mi megkaptunk önköltségi áron (50 $ /fő). Elsődlegesen Lucsó ezen ajánlata adta a lendületet, hogy meglépjünk Arequipaból a szívélyes, ámde terhes vendéglátás elől.
A maradék 2 napban kicsit körbenéztünk Cuscoban. Ellátogattunk az Inka múzeumba, hogy kicsit kulturálódjunk is, fantasztikus dolgokat műveltek már az időszámításunk előtti és utáni korszakokban is az inkák. Csak, hogy pár dolgot megemlítsek: nem tudtak számolni és írni, de mégis pontosan tudták, hogy mekkora a népesség, mennyi a termésük, mennyi étel van a raktárukban. Mindezt úgy, hogy hírnököket küldtek ki az Inka birodalomba, amely Quito-tól (Ecuador fővárosa) Santiagoig (Chile fővárosa) terjedt, különféle színű fonalakkal, és a hírnökök ezekre a fonalakra csomózással jegyezték a mennyiségeket. Kiváló úthálózattal rendelkeztek és az államapparátus is nagyon szervezett volt. Értettek a csillagászathoz és a képzőművészetük is nagyon fejlett volt. Ruháikat maguk szőtték a szivárvány minden színét használva, alpaka gyapjúból sodort fonalaikat növényi eredetű festékekkel színezték. Minden motívumnak jelentése van. A szövést gyerekkoruktól egész életükön át tanulták.
Építészetük a mai napig megcsodálható, hiszen Cusco ősi inka falakra épült. A belvárosban sok ház fala derék magasságig inka hagyaték, a hatalmas gránit tömbök mértani pontossággal illeszkednek mindenféle kötőanyag felhasználása nélkül. Cuscoban a leghíresebb kő 12 oldalán illeszkedik a többivel.
A múzeumban mumifikált testek is megtekinthetőek, kiválóan értettek a tartósításhoz, hasonlóan az egyiptomiakhoz ők is természete anyagokat használtak. Istenüknek, Pacha Mamának áldoztak szüzeket és ezeket mumifikáltak.
A múzeumban szinte minden spanyolul volt kiírva, ennyit tudtunk kihámozni belőle, de lehet idegenvezetőt is kérni, akár angolul beszélőt is (olyan akcentusa volt a srácnak, hogy a spanyolból többet értettünkJ)
Gasztronómiai tapasztalatunk is alakul! Az ételnevekkel még hadilábon állunk, így mindig meglepetés, hogy mit is kapunk. Itt az emberek húsevők, szinte minden főételükben szerepel valamilyen hús, főleg marha vagy csirke. Nagyon sok zöldséget esznek, főként párolva, vagy levesben. A levesükbe répát, zellert, borsót, krumplit, rizst, tököt, kukoricát tesznek és ezt összefőzik. Köretként nagyrészt rizst vagy krumplit fogyasztanak. Szinte mindenhez esznek majonézt és picantét amiből kétféle erősség van.
Sok teát fogyasztanak, teafűként coca leveleket, kamillát, Luisa füvet (íze, illata citromfűre hasonlít, külseje a nádra emlékeztet) használnak. A kávéjuk pocsék Gyuszi szerint. Helyi különlegesség, ami a kedvencünk lett, a chicha morada, melyet úgy készítenek, hogy piros kukorica szemeket főznek vízben, majd cukrot és lime-ot raknak bele, és hidegen fogyasztják. Amit még megemlítenék, a tutti-frutti ízű borzadály, az Inka ColaJ
Eddig kétszer találkoztunk hazaiakkal, egy nyugdíjas csoporttal és egy fiatal párocskával. Az itteniek általában nem tudják hol van Magyarország, de találkoztunk olyanokkal is akik nagy magyarok neveit emlegették, mint Petőfi Sándor, Puskás Öcsi és egy Lukács nevű filozófus akit szégyen szemre mi nem ismerünk..
Hamarosan Apurimac expedícióról olvashattok és láthattok képeket, és nov. 24-én indulunk a Machu Picchura egy kevésbé látogatott, 4-5 napos inka úton a Salkantay trekken.
Carlossal hatalmas terveket szövögettünk, több, Cusco környéki folyó megevezéséről, hihetetlen expedíciók voltak kilátásban, melyek érintették volna a Machu Picchut is egy alternatív Inka úton, de sajnos Carlos nem tudott velünk tartani egyéb elfoglaltságai miatt, így péntek délelőtt csak mi ketten ültünk kocsiba. Carlos egyik barátjával, Santiagoval és még egy perui sráccal utaztunk Cuscoba, akiktől útközben sokat tanultunk spanyolul, volt rá időnk, hiszen több mint 7 órát zötykölődtünk az Altiplano északi részén 4-5000 m magasságban.
Utunk során rengeteg vadon élő vikunyát (lámánál kisebb, sokkal kecsesebb, kevésbé dús szőrzetű, őzre hasonlító négylábú, ennek a szőre a legdrágább itt Peruban), a sekély vizű tavakon rózsaszín flamingók százait láttuk. Ahogy észak felé haladtunk a sivatagot zöld mezők váltották fel, egyre több fát láttunk. Sajnos nem csak a táj változott, hanem az idő is. A levegő lehűlt, az ég beborult és az út utolsó harmadát már szakadó esőben tettük meg, hiába, itt az esős időszak. Egy pillanatig sem unatkoztunk, sofőreink átlag 2 óránként szippantottak párat pipájukból, amitől a hangulat rögtön megemelkedett J, perui heavyrock dübörgött, megszakítva olykor valami lírai spanyol nyenyerével, és még egy csoki torta is előkerült (eddigi életünk legfinomabb csoki tortája volt).
A 3326 m-en fekvő Cusco magával ragadó, gyönyörű hely és abszolút élhető lehetne, ha nem minden taxis dupla áron akarna elvinni A-ből B-be, ha nem akarnák átlag 3 percenként kipucolni a cipőinket (tény, Gyuszié tényleg nagyon mocskos voltJ), ha nem akarnának minden áron megmasszírozni „Senorita massage?” (ennyire rosszul nézek ki???), ha nem akarnának minden étterembe beinvitálni ebédre, vacsorára. Ha nem akarnának pénzért fotózkodni a népviseletbe öltözött mamik és gyerekek szerencsétlen Alpakát rángatva maguk után, aminek rózsaszín szalag lóg a füléből… magyarul, ha nem éreztetnék velünk minden lépésnél, hogy GRINGÓK vagyunk.
Cusco tökéletesen berendezkedett a turista áradatra, úton útfélen utazási irodák vannak, melyek az Inka Trailt, raftingtúrát és dzsungeltúrát kínálják horribilis árakon. De az irodákon kívül akadnak még éttermek, bárok, és butikok ahol alpaka sapkát, kendőt, takarót és egyéb ruhadarabokat lehet kapni. Az árak természetesen mindenhol dollárban vannak feltüntetve, „gringo” pénztárcához szabva. (nem veszünk :)
Első cuscoi szállásunk legnagyobb előnye, hogy közel volt a központhoz…ennyi. A 10 m2 es „szobácska” bútorozása kimerült két ágyban, egy éjjeli szekrényben és egy polcban. Gyuszi felkötötte kajakját a gerendázatra, hogy legyen helyünk egyáltalán megmoccanni. WC és zuhanyzó (melegvíz szolgáltatás elég rabszódikus volt.) a folyosó végén és mindez 30 sol/ éjszaka, 2100 Ft-ért ami helyi viszonylatban nem olcsó!
Semmi gond, 2 nap és irány az Apurimac!!! Luis, de legtöbbször csak Lucsó, Gyuszi másik perui barátja cuscoi, (vele is Chilében dolgoztak együtt és lettek barátok) e-mailben jelezte, hogy 17-én van egy 4 napos Apurimac expedíció, ahol ő lesz a guide és Vele tarthatunk. Nekem van hely a raftban, Gyuszi meg tud jönni kajakkal. Normál esetben ez úgy működik, hogy a kajakost elviszik evezni valahova és megnézi egy guide, hogy megfelelő-e a tudása a folyóra ahova mennek. Lucsónak köszönhetően erre nem volt szükség, garanciát vállalt Gyusziért. Anyagiak tekintetében is nagy kedvezményt kaptunk, a túra ára 500$ (ami magába foglalja 4 napig a napi 3x-i étkezést, teljes felszerelést, túravezetést és a 8 órás oda-vissza transzportot), mi megkaptunk önköltségi áron (50 $ /fő). Elsődlegesen Lucsó ezen ajánlata adta a lendületet, hogy meglépjünk Arequipaból a szívélyes, ámde terhes vendéglátás elől.
A maradék 2 napban kicsit körbenéztünk Cuscoban. Ellátogattunk az Inka múzeumba, hogy kicsit kulturálódjunk is, fantasztikus dolgokat műveltek már az időszámításunk előtti és utáni korszakokban is az inkák. Csak, hogy pár dolgot megemlítsek: nem tudtak számolni és írni, de mégis pontosan tudták, hogy mekkora a népesség, mennyi a termésük, mennyi étel van a raktárukban. Mindezt úgy, hogy hírnököket küldtek ki az Inka birodalomba, amely Quito-tól (Ecuador fővárosa) Santiagoig (Chile fővárosa) terjedt, különféle színű fonalakkal, és a hírnökök ezekre a fonalakra csomózással jegyezték a mennyiségeket. Kiváló úthálózattal rendelkeztek és az államapparátus is nagyon szervezett volt. Értettek a csillagászathoz és a képzőművészetük is nagyon fejlett volt. Ruháikat maguk szőtték a szivárvány minden színét használva, alpaka gyapjúból sodort fonalaikat növényi eredetű festékekkel színezték. Minden motívumnak jelentése van. A szövést gyerekkoruktól egész életükön át tanulták.
Építészetük a mai napig megcsodálható, hiszen Cusco ősi inka falakra épült. A belvárosban sok ház fala derék magasságig inka hagyaték, a hatalmas gránit tömbök mértani pontossággal illeszkednek mindenféle kötőanyag felhasználása nélkül. Cuscoban a leghíresebb kő 12 oldalán illeszkedik a többivel.
A múzeumban mumifikált testek is megtekinthetőek, kiválóan értettek a tartósításhoz, hasonlóan az egyiptomiakhoz ők is természete anyagokat használtak. Istenüknek, Pacha Mamának áldoztak szüzeket és ezeket mumifikáltak.
A múzeumban szinte minden spanyolul volt kiírva, ennyit tudtunk kihámozni belőle, de lehet idegenvezetőt is kérni, akár angolul beszélőt is (olyan akcentusa volt a srácnak, hogy a spanyolból többet értettünkJ)
Gasztronómiai tapasztalatunk is alakul! Az ételnevekkel még hadilábon állunk, így mindig meglepetés, hogy mit is kapunk. Itt az emberek húsevők, szinte minden főételükben szerepel valamilyen hús, főleg marha vagy csirke. Nagyon sok zöldséget esznek, főként párolva, vagy levesben. A levesükbe répát, zellert, borsót, krumplit, rizst, tököt, kukoricát tesznek és ezt összefőzik. Köretként nagyrészt rizst vagy krumplit fogyasztanak. Szinte mindenhez esznek majonézt és picantét amiből kétféle erősség van.
Sok teát fogyasztanak, teafűként coca leveleket, kamillát, Luisa füvet (íze, illata citromfűre hasonlít, külseje a nádra emlékeztet) használnak. A kávéjuk pocsék Gyuszi szerint. Helyi különlegesség, ami a kedvencünk lett, a chicha morada, melyet úgy készítenek, hogy piros kukorica szemeket főznek vízben, majd cukrot és lime-ot raknak bele, és hidegen fogyasztják. Amit még megemlítenék, a tutti-frutti ízű borzadály, az Inka ColaJ
Eddig kétszer találkoztunk hazaiakkal, egy nyugdíjas csoporttal és egy fiatal párocskával. Az itteniek általában nem tudják hol van Magyarország, de találkoztunk olyanokkal is akik nagy magyarok neveit emlegették, mint Petőfi Sándor, Puskás Öcsi és egy Lukács nevű filozófus akit szégyen szemre mi nem ismerünk..
Hamarosan Apurimac expedícióról olvashattok és láthattok képeket, és nov. 24-én indulunk a Machu Picchura egy kevésbé látogatott, 4-5 napos inka úton a Salkantay trekken.
Utazas elott (sarga poloban Santiago)
Az Altiplano eszaki resze hatterben El Misti vulkan (5822 m)
"Vigyazz Alpaka!"
Egy Kamionetta mi mindenre jo... :)
Flamingok
Helytakarekos pakolas eslo cuscoi szallasunkon
Cusco fotere, a Plaza de Armas
Az inka falakra epult varos, vajon hogy csinaltak??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése