Feldobáltuk cuccainkat a kisbusz tetejére, majd csatlakoztunk a walesi párocskához, akik világ körüli úton vannak (mi máson lennének??)…nemrég érkeztek meg az Inka Trail-ről, és ezután a Fidzsi-szigetekre repülnek, majd Ausztrália, Távol-kelet és még kitudja, van 8 hónapjuk. (A lány, Emili velem egy idős, végzett a sulival és 1 évet dolgozott mint rajztanár, 3 éve spórol erre az útra…no comment). Megismerkedtünk Marioval a safety kajakosunkkal (20 éves, 3 éve evez), Müllerrel (szintén 20 éves) aki a cargo boatot hozza, ebben utazik az összes motyónk, és Alexszel, aki gyakorló túravezető, a cargo boaton tanul.
Kb. 5 órát utaztunk a beszálló pontig, egy részét betonúton, majd több mint a felét egy sávos földúton tettük meg. Alattunk hihetetlen mélységű kanyonok tátongtak, utunk a meredek hegyoldalba bevájt úton vezetett. Az esőzések miatt több helyen vízmosások nehezítették a terepet, olykor félő volt, hogy elakadunk, de sofőrünk valóban „class 5” minősítésű voltJ. Majd elértük az Apurimac völgyét és az út elkezdett lefelé kígyózni meredeken. A több mint 1000m szintet lefelé majdnem 1 óra alatt tettük meg. A völgyben sokkal barátságosabb idő fogadott minket, mint Cuscoban, igazi nyár volt. A folyó színe elég barátságtalan volt, az esőzések miatt a hegyekből lezúduló víz szürkés barnás színt kölcsönzött neki.
Beszállópontunk egy híd közelében volt, felfújtuk a hajókat, mindenki összerakta a 4 napi cuccát, Lucsinék addig terülj-terülj asztalkát varázsoltak nekünk a folyópartra sült csirkemellel, salátával, főtt krumplival és többféle itókával. Meghallgattuk a safety talk-ot, majd elindultunk.
Aznapra 2 óra evezés várt ránk, a folyó többi szakaszához képest könnyű, WW2, elvétve WW3-as rapidokkal. (A vadvizeket 1-6ig osztályozzák, a 6os az elméleti evezhetőség határa.) Nekünk a raftban nem sok dolgunk volt, Lucsin oarssal vezette a túrát (egy fém keretet erősítenek a raftra és a villákba 2 hatalmas evező kerül, mint amiket a ladikokhoz is használnak), gyakorlatilag oda tette a hajót ahova akarta. Nekünk csak a rapidok előtt kellett húzni 3-4 nél nem többet, hogy legyen egy kis sebesség, vagy, hogy azt gondoljuk meghatározó szerepünk van a raft irányításában.
Aznapi táborhelyünk egy hatalmas szikla mögött volt, kör alakú homokos placc náddal körbevéve. Középen hatalmas tuskó rákészítve a tűzrakó helyre, oldalt egy kis forrás csordogált. Mire mi átöltöztünk a srácok felállítottak 3 sátrat, és egy hatalmas ponyvát, ami alatt foglalt helyet a konyha, valamint tüzet raktak és vizet melegítettek a du. 5 órai teához. Hamarosan sikerült közelebbi ismeretséget kössünk legfőbb ellenségeinkkel a túra során, a muslinca nagyságú szúnyogokkal. Nem érzed mikor megcsípnek, csak kb. 1 órával később jön rád az eszméletlen viszketés, és aztán újra és újra rád tör. Napokon át szenvedsz a vakarózási kényszertől…
Gyuszival mi is „beültünk a konyhába” segíteni a vacsorakészítésben, közben a srácok tanítottak minket spanyolul. A „konyhanyelv” már nagyon megy;) Sorra megtanultuk az összes használt zöldség nevét, és a főzés egyéb kellékeinek elnevezését.
Teljesen besötétedett, megjelentek az első csillagok az ég azon részén amit láttunk a kanyonban. Minden túl jó volt…pont a fejlámpámért indultam, mezítláb,amikor a homokban sikerült belerúgjak egy kőbe, amivel determináltam lábujjkörmöm sorsát, fájdalmas búcsút kell vegyünk egymástól hamarosan…a raftingtúra további részét pedig egy lábamra húzott gumikesztyűben kellett töltsem…ki mással történne ilyen?:)
A vacsora nagyon finomra sikerült, a mindent bele levest valami lecsós csirkére emlékeztető étel követte rizzsel. Vacsora végeztével mindenki visszavonult sátrába, a meleg ellenére nem aludtunk szabad ég alatt, a környéken nem ritka a skorpió és a madárpók sem. Csípésük ugyan nem mérges, de nem szerettem volna másodmagamban ébredni hálózsákomban.
Reggel 7kor volt ébresztő, terített asztal várt miket, müzlivel, joghurttal, valami kásával, lekvárral, pannal (zsömle) és gyümölcsökkel. Kellő pusztítást végeztünk, majd lebontottuk a tábort. Lesétálva a folyópartra nagyon elcsodálkoztam, a víz ahelyett, hogy tisztult volna, még barnább lett. Valóságos csoki folyam, melyből hófehér gránit sziklák emelkedtek ki. Gyönyörű volt!
Lucsintól megtudtunk egy két dolgot a folyóról, miszerint Apurimac beszélő istent jelent (apu=isten, rimac=beszél), és Arequipa környékén ered. Itt Peruban annyira tisztelik a folyókat, hogy 2 összefolyásánál új nevet adnak a víznek. Nincsenek alárendelt szerepben, hogy összefolyás utána a nagyobb folyó nevét viseli a víz a továbbiakban. Az Apurimac az Amazonas eredete, de míg felveszi az Amazonas nevet, addig több folyó folyik bele és vált nevet országon belül. (Apurimacból Ene lesz, majd az Urubambával való összefolyástól Ucayali, a Maranon összefolyástól pedig Amazonasnak hívják.)
Indulás előtt Lucsó 3 cocalevelet vett elő és dobott a folyóba. Elmesélte, hogy ez a folyó iránt érzett tiszteletünk jelképe. Ajándék Pachamamának (a Föld istennek). Az sem véletlen, hogy 3 levél úszott a víz tetején. A 3 elemet jelképezi. Az első levél a múltat jelenti, a földalatti világot, állatvilágban a kígyót. A második levél a jelen, a föld feletti élet, az állat a puma. A harmadik levél pedig a jövőre utal, a levegőre és a kondorra. Mindhárom állatot mindig is mély tisztelet övezte! Nemcsak Pacha Mamának ajándékozhatsz cocaleveleket, hanem barátodnak is, mely, az iránta érzett szeretetedet, tiszteletedet jelenti.
Második napunkon komolyabb zúgók vártak ránk, WW3-4 es rapidok, hatalmas hullámok és 3 „átemelés” is, ahol már páran életüket vesztették, ezért azóta az utasok sétálnak a parton és a guidok üres hajókkal evezik a folyó ezen szakaszát. Ezek WW5-6 os zúgok melyek nagyon technikásak, ha valaki kiesik a hajóból, abból van a baj, a környék tele van szifonokkal. A WW4 es zúgók sem voltak veszélytelenek,amiket mi is eveztünk. Kajakosaink és a cargo boat folyamatosan biztosították a problémás helyeket. Itt is sok szifon, alávágás volt.
Dél- Amerikában szokás, hogy a nagyobb, érdekesebb rapidoknak nevet adnak, ez is a folyó iránti tiszteletre utal, valamint talán közelebb kerül az emberhez, így, hogy nevén tudja nevezni. Aznapi rapidjainknak ilyen nevei voltak: EL CUTHE, A lövés, EL PORTAJE, Az átemelés (melyet mindig is átemeltek), SPACE ODISSEY, A nagy utazás helye (amerre a szem ellát mindenhol hófehér sziklák emelkednek ki a vízből, mint megannyi kis földrész, melyeket sorra beutazunk) és a PURGATORIO, mely aznapi kedvenc rapidom volt! A kanyon teljesen beszűkült és csak egy másfél raftnyi hely volt, ahol nagyon ment a víz, hatalmas hullámok dobálták a hajót és akkora lukak voltak, hogyha oda kajakkal bekerül az ember akkor az idő végezetéig ott pörög…A meder jobb oldalán rengeteg szikla volt, ide felmászva tudtuk végignézni a cargo boat és 2 kajakosunk vonalát.
Ezután újabb átemelés következett, ugyanis 2 hatalmas szikla torlaszolta el a medret, melyek között csak egy kajakos fért el, a raftot meg élére állítva húzták át a 2 szikla között.
2 körül megálltunk ebédelni, egy tisztáson a folyó baloldalán, ahol egy kis árnyékot is találtunk a tikkasztó meleg elől menekülve, nem messze innen, egy kristálytiszta patak rohant a barna folyóba kicsit tisztítva azt. Ebédünk zöldséges tésztából, felvágottból, avocado krémből és egyéb zöldségekből állt megéheztünk a folyón. Kis csendes pihenő után újra vízre szálltunk de már nem volt sok aznapi szállásunkig. Volt még pár komolyabb rapid, egy helyen szörföztünk is egy nagyot, szinte teljesen víz alá süllyesztettük a nagy raftot, a walesi gyerek pedig, minden szikláról vízbe ugrált, az egyik helyen még Mário is ugrott egyet kajakostul…elég szerencsétlenül érkezett.
Aznapi szállásunk előtt egy kis forrásból még vizet vettünk majd hatalmas sziklafal tövében, ismét homokos parton vertünk tanyát. Esténk a megszokottak szerint folyt, segítettünk főzni, majd vacsora után mindenki nyugovóra tért, ránk fért a pihenés, nehéz nap várt ránk másnap.
Borult időre ébredtünk, és reggeli közben el is eredt az eső, úgyhogy cuccaink vizesen, homokosan kerültek a zsákokba. Aznapi szakaszunk is bővelkedett izgalmas rapidokban, WW3 as de főként WW4 es zúgók követték egymást. A kanyon kicsit kitárult, de pár helyen ismét összeszűkült. Nagy esésű, technikás szakaszok vártak ránk sok sziklával, ahol nem volt egyszerű szlalomozni a hatalmas hajóval. 2 helyen kellett a folyó mentén sétálni, de végig követhettük túravezetőinket, amint egyedül evezték meg a félelmetes zúgókat.
Hogy párat nevén is nevezzek, GOOL 2 szikla között esett a víz 1 m-t, (nem is olyan régen itt halt meg valaki, ugyanis a szikla alatt hatalmas szifon van), TRES MARIAS 3db hatalmas hullám, igazi hullámvasút, ZETA a név a haladási irányra utal, technikás rapid! COLA DE DRAGON, A sárkány farka, itt kérdezte Lucsin, hogy a vizesebb vagy a szárazabb utat választjuk…szerinted?
ZAMBESITO, nagy vízben sokakat a Zambézire emlékeztet. EL TRINCHE, Vasvillát jelent, 3 hatalmas henger van a végén szifonnal, Gyuszi szerint a legtechnikásabb és legszebb kajakos vonal volt .. SIN NOMBRE, Név nélkül, nagyon jó szörfhullám volt Emili úszott is egyet, de hamar kihalásztuk. LABIRINTO egyik kedvenc zúgóm, nagyon technikás szakasz, rengeteg sziklával, melyek kerülgetése miatt kapta nevét a rapid. DOLOR DE MUELAS WW5+-os rapid, fogfájást jelent, amit mi átsétáltunk, a képek magukért beszélnek. YOU FIRST! Találó név, mikor meglátja, senki nem megy szívesen előre, nekünk ez is séta volt.
Volt egy kis ebédszünet 2körül, míg a fiúk terítettek, mi Gyuszival skorpió lesen voltunk
, Gyuszi mindenképp akart látni skorpiót, így az összes létező kő alá belestünk, de sajnos eredménytelenül. Ebéd után két nagyon könnyű zúgó erejéig én is kajakba ültem, de mikor megláttam a soron következő rapidot, úgy menekültem vissza a raftba..nem mondanám éppen tanuló víznek..
Utolsó éjszakánkat végre kevésbé homokos parton töltöttük, így legalább a fogaim között nem a homok csikorgott reggel, a moszkítókkal viszont ismét ádáz harcot vívtunk és sikerült ismét véresre vakarjuk csípéseinket…
Az utolsó nap is tartogatott még számunkra meglepetést. A folyó már lényegesen tisztább volt, és az idő is melegre fordult. A folyón a hatalmas rapidokat sík vízi részek követték, a szembeszél ezeken a szakaszokon kicsit meg is nehezítette a haladást. Záróakkordként 2 hatalmas rapid várt ránk, BABALLUA, mely az egyetlen WW5 ös rapid amit utasokkal is eveznek jelen vízállásnál. Alex átült hozzánk segítségnek, majd miután a többiek elfoglalták helyüket, hogy szükség esetén menteni tudjanak nekiindultunk a kőrengeteggel kezdődő szakasznak. A szlalomozás nem volt egyszerű a hatalmas sziklák között, óriási erővel nyomott a víz, pár esetben igencsak kétséges volt a helyzetünk, és Nekünk is szerepünk volt már a hajó irányításában. A rapid hatalmas esésű hosszú zúgóval zárult, melyből sok helyen sziklák kandikáltak ki, félelmetes volt, az ember agyát telesen elöntötte az adrenalin. Majd még fel sem ocsúdtunk és jött a következő, a LA ULTIMO SONRISA, Az utolsó mosoly, mely egy valóságos vízcsúszda volt, 3 m magasságból.
A kiszálló hely előtt embereket láttunk a folyó jobb partján, mintha valamit mosnának a vízben. Közelebb menve teljesen ledöbbentem, ezek az emberek aranyat mostak! És ugyan nagyon kis mennyiségben, de találtak is, a szürke iszapban parányi csillogó aranyszemcsék úszkáltak, melyeket már kémiai eljárással tisztítanak tovább. Lucsó kérdezte is Gyuszitól, hogy evezett e már „arany folyón”?:) Rövid levezető szakasz után búcsút intettünk a folyónak, 3 óra utazás után ismét Cuscoban voltunk.
Túravezetőink sokszor sajnálkoztak az alacsony vízállás miatt a túra során, de ez a kis víz is „úgy nyomott mint az állat”, ez Nekünk hatalmas víz! Milyen lehet ez akkor mikor a helyiek mondják, hogy nagy víz van… elképzelni sem tudom. Nagyon komoly folyó!!
Hatalmas élmény volt ez a 4 nap mindkettőnknek, itt Dél Amerikában kicsit más a vadvízi evezés, pontosítva, mások a folyók mint Európában. Hatalmas esésűek, óriási vízhozammal.
Kb. 5 órát utaztunk a beszálló pontig, egy részét betonúton, majd több mint a felét egy sávos földúton tettük meg. Alattunk hihetetlen mélységű kanyonok tátongtak, utunk a meredek hegyoldalba bevájt úton vezetett. Az esőzések miatt több helyen vízmosások nehezítették a terepet, olykor félő volt, hogy elakadunk, de sofőrünk valóban „class 5” minősítésű voltJ. Majd elértük az Apurimac völgyét és az út elkezdett lefelé kígyózni meredeken. A több mint 1000m szintet lefelé majdnem 1 óra alatt tettük meg. A völgyben sokkal barátságosabb idő fogadott minket, mint Cuscoban, igazi nyár volt. A folyó színe elég barátságtalan volt, az esőzések miatt a hegyekből lezúduló víz szürkés barnás színt kölcsönzött neki.
Beszállópontunk egy híd közelében volt, felfújtuk a hajókat, mindenki összerakta a 4 napi cuccát, Lucsinék addig terülj-terülj asztalkát varázsoltak nekünk a folyópartra sült csirkemellel, salátával, főtt krumplival és többféle itókával. Meghallgattuk a safety talk-ot, majd elindultunk.
Aznapra 2 óra evezés várt ránk, a folyó többi szakaszához képest könnyű, WW2, elvétve WW3-as rapidokkal. (A vadvizeket 1-6ig osztályozzák, a 6os az elméleti evezhetőség határa.) Nekünk a raftban nem sok dolgunk volt, Lucsin oarssal vezette a túrát (egy fém keretet erősítenek a raftra és a villákba 2 hatalmas evező kerül, mint amiket a ladikokhoz is használnak), gyakorlatilag oda tette a hajót ahova akarta. Nekünk csak a rapidok előtt kellett húzni 3-4 nél nem többet, hogy legyen egy kis sebesség, vagy, hogy azt gondoljuk meghatározó szerepünk van a raft irányításában.
Aznapi táborhelyünk egy hatalmas szikla mögött volt, kör alakú homokos placc náddal körbevéve. Középen hatalmas tuskó rákészítve a tűzrakó helyre, oldalt egy kis forrás csordogált. Mire mi átöltöztünk a srácok felállítottak 3 sátrat, és egy hatalmas ponyvát, ami alatt foglalt helyet a konyha, valamint tüzet raktak és vizet melegítettek a du. 5 órai teához. Hamarosan sikerült közelebbi ismeretséget kössünk legfőbb ellenségeinkkel a túra során, a muslinca nagyságú szúnyogokkal. Nem érzed mikor megcsípnek, csak kb. 1 órával később jön rád az eszméletlen viszketés, és aztán újra és újra rád tör. Napokon át szenvedsz a vakarózási kényszertől…
Gyuszival mi is „beültünk a konyhába” segíteni a vacsorakészítésben, közben a srácok tanítottak minket spanyolul. A „konyhanyelv” már nagyon megy;) Sorra megtanultuk az összes használt zöldség nevét, és a főzés egyéb kellékeinek elnevezését.
Teljesen besötétedett, megjelentek az első csillagok az ég azon részén amit láttunk a kanyonban. Minden túl jó volt…pont a fejlámpámért indultam, mezítláb,amikor a homokban sikerült belerúgjak egy kőbe, amivel determináltam lábujjkörmöm sorsát, fájdalmas búcsút kell vegyünk egymástól hamarosan…a raftingtúra további részét pedig egy lábamra húzott gumikesztyűben kellett töltsem…ki mással történne ilyen?:)
A vacsora nagyon finomra sikerült, a mindent bele levest valami lecsós csirkére emlékeztető étel követte rizzsel. Vacsora végeztével mindenki visszavonult sátrába, a meleg ellenére nem aludtunk szabad ég alatt, a környéken nem ritka a skorpió és a madárpók sem. Csípésük ugyan nem mérges, de nem szerettem volna másodmagamban ébredni hálózsákomban.
Reggel 7kor volt ébresztő, terített asztal várt miket, müzlivel, joghurttal, valami kásával, lekvárral, pannal (zsömle) és gyümölcsökkel. Kellő pusztítást végeztünk, majd lebontottuk a tábort. Lesétálva a folyópartra nagyon elcsodálkoztam, a víz ahelyett, hogy tisztult volna, még barnább lett. Valóságos csoki folyam, melyből hófehér gránit sziklák emelkedtek ki. Gyönyörű volt!
Lucsintól megtudtunk egy két dolgot a folyóról, miszerint Apurimac beszélő istent jelent (apu=isten, rimac=beszél), és Arequipa környékén ered. Itt Peruban annyira tisztelik a folyókat, hogy 2 összefolyásánál új nevet adnak a víznek. Nincsenek alárendelt szerepben, hogy összefolyás utána a nagyobb folyó nevét viseli a víz a továbbiakban. Az Apurimac az Amazonas eredete, de míg felveszi az Amazonas nevet, addig több folyó folyik bele és vált nevet országon belül. (Apurimacból Ene lesz, majd az Urubambával való összefolyástól Ucayali, a Maranon összefolyástól pedig Amazonasnak hívják.)
Indulás előtt Lucsó 3 cocalevelet vett elő és dobott a folyóba. Elmesélte, hogy ez a folyó iránt érzett tiszteletünk jelképe. Ajándék Pachamamának (a Föld istennek). Az sem véletlen, hogy 3 levél úszott a víz tetején. A 3 elemet jelképezi. Az első levél a múltat jelenti, a földalatti világot, állatvilágban a kígyót. A második levél a jelen, a föld feletti élet, az állat a puma. A harmadik levél pedig a jövőre utal, a levegőre és a kondorra. Mindhárom állatot mindig is mély tisztelet övezte! Nemcsak Pacha Mamának ajándékozhatsz cocaleveleket, hanem barátodnak is, mely, az iránta érzett szeretetedet, tiszteletedet jelenti.
Második napunkon komolyabb zúgók vártak ránk, WW3-4 es rapidok, hatalmas hullámok és 3 „átemelés” is, ahol már páran életüket vesztették, ezért azóta az utasok sétálnak a parton és a guidok üres hajókkal evezik a folyó ezen szakaszát. Ezek WW5-6 os zúgok melyek nagyon technikásak, ha valaki kiesik a hajóból, abból van a baj, a környék tele van szifonokkal. A WW4 es zúgók sem voltak veszélytelenek,amiket mi is eveztünk. Kajakosaink és a cargo boat folyamatosan biztosították a problémás helyeket. Itt is sok szifon, alávágás volt.
Dél- Amerikában szokás, hogy a nagyobb, érdekesebb rapidoknak nevet adnak, ez is a folyó iránti tiszteletre utal, valamint talán közelebb kerül az emberhez, így, hogy nevén tudja nevezni. Aznapi rapidjainknak ilyen nevei voltak: EL CUTHE, A lövés, EL PORTAJE, Az átemelés (melyet mindig is átemeltek), SPACE ODISSEY, A nagy utazás helye (amerre a szem ellát mindenhol hófehér sziklák emelkednek ki a vízből, mint megannyi kis földrész, melyeket sorra beutazunk) és a PURGATORIO, mely aznapi kedvenc rapidom volt! A kanyon teljesen beszűkült és csak egy másfél raftnyi hely volt, ahol nagyon ment a víz, hatalmas hullámok dobálták a hajót és akkora lukak voltak, hogyha oda kajakkal bekerül az ember akkor az idő végezetéig ott pörög…A meder jobb oldalán rengeteg szikla volt, ide felmászva tudtuk végignézni a cargo boat és 2 kajakosunk vonalát.
Ezután újabb átemelés következett, ugyanis 2 hatalmas szikla torlaszolta el a medret, melyek között csak egy kajakos fért el, a raftot meg élére állítva húzták át a 2 szikla között.
2 körül megálltunk ebédelni, egy tisztáson a folyó baloldalán, ahol egy kis árnyékot is találtunk a tikkasztó meleg elől menekülve, nem messze innen, egy kristálytiszta patak rohant a barna folyóba kicsit tisztítva azt. Ebédünk zöldséges tésztából, felvágottból, avocado krémből és egyéb zöldségekből állt megéheztünk a folyón. Kis csendes pihenő után újra vízre szálltunk de már nem volt sok aznapi szállásunkig. Volt még pár komolyabb rapid, egy helyen szörföztünk is egy nagyot, szinte teljesen víz alá süllyesztettük a nagy raftot, a walesi gyerek pedig, minden szikláról vízbe ugrált, az egyik helyen még Mário is ugrott egyet kajakostul…elég szerencsétlenül érkezett.
Aznapi szállásunk előtt egy kis forrásból még vizet vettünk majd hatalmas sziklafal tövében, ismét homokos parton vertünk tanyát. Esténk a megszokottak szerint folyt, segítettünk főzni, majd vacsora után mindenki nyugovóra tért, ránk fért a pihenés, nehéz nap várt ránk másnap.
Borult időre ébredtünk, és reggeli közben el is eredt az eső, úgyhogy cuccaink vizesen, homokosan kerültek a zsákokba. Aznapi szakaszunk is bővelkedett izgalmas rapidokban, WW3 as de főként WW4 es zúgók követték egymást. A kanyon kicsit kitárult, de pár helyen ismét összeszűkült. Nagy esésű, technikás szakaszok vártak ránk sok sziklával, ahol nem volt egyszerű szlalomozni a hatalmas hajóval. 2 helyen kellett a folyó mentén sétálni, de végig követhettük túravezetőinket, amint egyedül evezték meg a félelmetes zúgókat.
Hogy párat nevén is nevezzek, GOOL 2 szikla között esett a víz 1 m-t, (nem is olyan régen itt halt meg valaki, ugyanis a szikla alatt hatalmas szifon van), TRES MARIAS 3db hatalmas hullám, igazi hullámvasút, ZETA a név a haladási irányra utal, technikás rapid! COLA DE DRAGON, A sárkány farka, itt kérdezte Lucsin, hogy a vizesebb vagy a szárazabb utat választjuk…szerinted?
ZAMBESITO, nagy vízben sokakat a Zambézire emlékeztet. EL TRINCHE, Vasvillát jelent, 3 hatalmas henger van a végén szifonnal, Gyuszi szerint a legtechnikásabb és legszebb kajakos vonal volt .. SIN NOMBRE, Név nélkül, nagyon jó szörfhullám volt Emili úszott is egyet, de hamar kihalásztuk. LABIRINTO egyik kedvenc zúgóm, nagyon technikás szakasz, rengeteg sziklával, melyek kerülgetése miatt kapta nevét a rapid. DOLOR DE MUELAS WW5+-os rapid, fogfájást jelent, amit mi átsétáltunk, a képek magukért beszélnek. YOU FIRST! Találó név, mikor meglátja, senki nem megy szívesen előre, nekünk ez is séta volt.
Volt egy kis ebédszünet 2körül, míg a fiúk terítettek, mi Gyuszival skorpió lesen voltunk
, Gyuszi mindenképp akart látni skorpiót, így az összes létező kő alá belestünk, de sajnos eredménytelenül. Ebéd után két nagyon könnyű zúgó erejéig én is kajakba ültem, de mikor megláttam a soron következő rapidot, úgy menekültem vissza a raftba..nem mondanám éppen tanuló víznek..
Utolsó éjszakánkat végre kevésbé homokos parton töltöttük, így legalább a fogaim között nem a homok csikorgott reggel, a moszkítókkal viszont ismét ádáz harcot vívtunk és sikerült ismét véresre vakarjuk csípéseinket…
Az utolsó nap is tartogatott még számunkra meglepetést. A folyó már lényegesen tisztább volt, és az idő is melegre fordult. A folyón a hatalmas rapidokat sík vízi részek követték, a szembeszél ezeken a szakaszokon kicsit meg is nehezítette a haladást. Záróakkordként 2 hatalmas rapid várt ránk, BABALLUA, mely az egyetlen WW5 ös rapid amit utasokkal is eveznek jelen vízállásnál. Alex átült hozzánk segítségnek, majd miután a többiek elfoglalták helyüket, hogy szükség esetén menteni tudjanak nekiindultunk a kőrengeteggel kezdődő szakasznak. A szlalomozás nem volt egyszerű a hatalmas sziklák között, óriási erővel nyomott a víz, pár esetben igencsak kétséges volt a helyzetünk, és Nekünk is szerepünk volt már a hajó irányításában. A rapid hatalmas esésű hosszú zúgóval zárult, melyből sok helyen sziklák kandikáltak ki, félelmetes volt, az ember agyát telesen elöntötte az adrenalin. Majd még fel sem ocsúdtunk és jött a következő, a LA ULTIMO SONRISA, Az utolsó mosoly, mely egy valóságos vízcsúszda volt, 3 m magasságból.
A kiszálló hely előtt embereket láttunk a folyó jobb partján, mintha valamit mosnának a vízben. Közelebb menve teljesen ledöbbentem, ezek az emberek aranyat mostak! És ugyan nagyon kis mennyiségben, de találtak is, a szürke iszapban parányi csillogó aranyszemcsék úszkáltak, melyeket már kémiai eljárással tisztítanak tovább. Lucsó kérdezte is Gyuszitól, hogy evezett e már „arany folyón”?:) Rövid levezető szakasz után búcsút intettünk a folyónak, 3 óra utazás után ismét Cuscoban voltunk.
Túravezetőink sokszor sajnálkoztak az alacsony vízállás miatt a túra során, de ez a kis víz is „úgy nyomott mint az állat”, ez Nekünk hatalmas víz! Milyen lehet ez akkor mikor a helyiek mondják, hogy nagy víz van… elképzelni sem tudom. Nagyon komoly folyó!!
Hatalmas élmény volt ez a 4 nap mindkettőnknek, itt Dél Amerikában kicsit más a vadvízi evezés, pontosítva, mások a folyók mint Európában. Hatalmas esésűek, óriási vízhozammal.
(Mivel en is a raftban ultem, az altalunk is evezett rapidokrol sajnos nincs kep, de keszult rola video!Azt majd otthon!)
Indulas elott
Terulj terulj asztalkam!
Elso taborhelyunk
Wilderness First Aid elott 
Wilderness First Aid után
Kis csapatunk a csokifolyamban 
Safety kajakosunk, Mario
Surfing
Csak nem hideg a viz Lucso?
Purgatorio vege, egerfogo
Purgatorio
La junta-az osszefolyas..tisztul a csoki:)
Keszul az ebed..
Delutani szieszta
Safety kajakosunk, MarioSurfing
Csak nem hideg a viz Lucso?
Purgatorio vege, egerfogo
Purgatorio
La junta-az osszefolyas..tisztul a csoki:) Keszul az ebed..Delutani szieszta
Rosszul sikerult ugras...
Gyuszi zuhanyzik az ihato forrasvizben..
Az eget nezo sziklafej
Gyuszi zuhanyzik az ihato forrasvizben..
Az eget nezo sziklafej
Adaz ellensegeink muve...reszkessetek moszkitok!
Skorpiolesen 1
Skorpiolesen 2 (Lucso)
Dolor de muelas-fogfajas
Mindez a cargo boattal
You First!
Skorpiolesen 1 Skorpiolesen 2 (Lucso)Dolor de muelas-fogfajasMindez a cargo boattalYou First!
