2008. december 17., szerda

Evezés az Urubambán

Betervezett indulásunkat a Machu Picchura pár nappal elhalasztottuk, mert kivételes alkalom adódott, hogy elmenjünk evezni az Urubamba folyóra. Íme Gyuszi beszámolója:

Az indulás ismét meglehetősen dél-amerikaira sikerült.

Egyik nap Luchin szólt, hogy elintézett nekünk egy Urubamba evezést, amit aztán töröltek, mert nem volt elég utas. Megbeszéltük, hogy bringázunk helyette egyet itt Cuzco környékén.

Luchin reggel kilencre ígérte magát, de helyette korábban érkezett! „Gyerünk gyerekek, mégis indul a rafting túra! Kilencre az iroda elé kell érni, ’vamos’!”

Többször nem kellett mondani egyikünknek sem. Evezős motyó a zsákba, hajó a vállra, lapát, fotógép a kézbe, majd rohanás az irodáig a belvároson keresztül. Petrának volt hely a raftban, nekem meg a kajakomban. Sajnos Luchin nem jött velünk erre az útra. Bemutatott bennünket, a túravezetőnek, a biztonsági kajakosnak és a sofőrnek, majd elköszöntünk, miközben betessékelt bennünket a mikrobuszba.

Amint később kiderült az Urubamba folyó ezen felső szakaszát még Vilcanotának hívják. A völgy itt enyhén széles, mezőgazdasági területekkel tarkított, amit látni nem lehet, mert a folyó egy kicsi és szűk kanyonban folyik. Kis vízállásnál hármas erősségű, folyamatos rapidokból álló csokifolyam, amit azért túlzottan szépnek nem mondanék. Az első rész technikás, sok sziklával, helyenként nagy szifonokkal tarkított. (A különösen veszélyes részeket nagy víznél át is emelnek.) A második rész folyamatos, limányoktól mentes nagy hullámos zúgókból áll.

A folyó kellemes és szórakoztató. A raft párszor fennakadt néhány kiálló sziklában. Egyszer kötéllel kellett lehúzni, mert egy kétes alámosású szikla mellé landolt a csapat.

Az evezést sajnos gyorsan lezavarták. Többször meg lehetett volna állni játszani, akár kajakkal, akár rafttal, de nem tettük. A túravezető nekem egész úton azt mutogatta, hogy menjek már gyorsabban, ne lábatlankodjak a raft előtt.

Az evezés utáni ebéddel akarták kompenzálni a rohanást, amit az utasoknak el is lehetett adni.

Visszatértünkkor a „mivel és mennyire voltál megelégedve” című papírt kellett kitöltsük. A szívességet csak a „mindennel és nagyon” válaszokkal viszonozhattuk.

A folyó az igazi arcát csak 100 km-rel lejjebb mutatja meg, ahol már igazán az Inkák által szentnek tartott Urubambának hívják és 23 km alatt esik 400 m-t úgy, hogy az esések között síkvízi részek vannak! Ilyen zúzdát még csak videón láttam, ahol sose mutatták, hogy hogyan jön ki a kajakos! Ezt természetesen nem eveztük!

(Ezen fejezet sajnos megint nem bővelkedik jó vadvízi képekben, raftból elég macerás fotózni, pláne ha rohanás van..)


Útban az Irodához
Megérkeztünk a folyóhoz
safety talk
Kedvenc vigyorgó kajakosom
A kétes alámosású szikla
Surfing (az együtt evezésen van még mit gyakorolni)
Svédasztalos fogadás a folyóparton, a "túra fénypontja"
(biztos azért siettünk mert éhesek voltak a túravezetők)