2009. február 27., péntek

Pucon hangulatfelelőse, a Villarrica vulkán más szemszögből

Mielőtt magunk mögött hagytuk volna Pucont, én még mindenképp szerettem volna megmászni a Villarrica vulkánt. 2 hónapon keresztül minden nap lestem mennyire füstölög, mennyi hó van még rajta, megszámlálhatatlan képet készítettem róla, nehogy már anélkül jöjjek el Puconból, hogy nem jártam a tetején!

Megkérdeztük az irodát, csatlakozhatnék-e valamelyik csoportjukhoz a napokban, mondták, hogy válasszak egy napot, bármikor szívesen látnak!

Február 12 volt a csúcstámadás napja, reggel 7:30-ra kellett az irodába érkezni, ahol bakancsot, kabátot, nadrágot, hátizsákot, hágóvasat, jégcsákányt és bukó sisakot kaptunk, majd buszba pakoltak minket és irány a Villarrica Nemzeti Park, mely kb. 1 óra buszozásra volt Pucontól. A vulkán lábánál állva nem is tűnt olyan vészesen messzinek a csúcs…csalóka:)

Ott eldönthettük, hogy az első 400 m szintet lifttel akarjuk megtenni vagy gyalog. A csapat nagy része a lift mellett voksolt, 8an a sétára szavaztunk. Tavaly Gyuszi és Eki, idén Marci, Kicsi, Nyenyó is sétáltak, pont én liftezgessek?

Majd egy órát mentünk fölfelé a lift alatt a moréna halmokon, csapatunkból 3an már a felénél feladták. A lift tetejétől egy másik túravezető vett át minket, aki az első pici hókupacnál felvetette velünk a bukósisakot és jégcsákányt adott a kezünkbe, hogy átérezzük a helyzet komolyságát. Elmondta milyen sűrűn állunk majd meg aztán egy kukkot nem szólt hozzánk. 2 német csaj, 1 francia párocska és jómagam tartottunk a 2847 m magasan lévő kráterhez, amely ekkor is füstölgött. Másfél óra gyaloglás után felértünk egy platóra, onnantól már hóban mentünk majdnem végig és erős szél fújt, úgyhogy hamar magunkra kapkodtuk az összes ruhánkat. Vezetőnk szigorúan tartotta az óránkénti pihenőt, és ha valaki előbb megállt kicsit kifújni magát, elkezdett füttyögni neki, hogy Fölfelé még! Arriva mas arriva! Mi voltunk az utolsó csoport, a többiek majd egy órát nyertek a liftezéssel, mire a kráter alá értünk a többiek már visszafelé tartottak.

Az utolsó fél órát megint moréna halmokon tettük meg, nehéz volt haladni az erős széltől és a masszív kénszagtól, mely egy-egy szippantással végigmarta az egész légcsövedet.

Felértünk!4-4és fél óra alatt 1300 m szintet másztunk fel, hogy megpillantsuk a krátert és gyönyörködhessünk a meseszép kilátásban, ami a szemünk elé tárult. Ameddig elláttunk mindenhol apró tavak, folyók, hegyek és 6 vulkán is látható volt. Sajnos ez nem sokáig tartott, mert kedves vezetőnk közölte, hogy 15 percünk van, aztán csipkedhetjük magunkat lefelé, úgyhogy enni sem volt időnk, kicsit elbóklásztunk a kráter mentén, aztán már menni is kellett.

Lefelé sokkal gyorsabban haladtunk, ugyanis a hóba bob pályához hasonló csúszdák voltak vájva, ahova csak lecsüccsentünk egy fenékvédővel és jégcsákányunkkal fékezve magunkat, suhantunk lefelé. Egészen a felvonó tetejéig ki volt építve a pálya, onnan meg már csak egy kicsi séta volt a parkolóig.

Vegyes érzelmekkel érkeztem vissza Puconba, ami nagyon pozitív volt számomra, hogy ugyan tudták, hogy nem helyi vagyok, de miután a többieknek elmondták a dolgokat angolul, nekem külön elmondták spanyolul, végre nem éreztem magam annyira „turistának”. Nagyon szép volt fentről a kilátás, ami viszont igencsak beárnyékolta ezeket a dolgokat, hogy az egész egy nagy rohanás volt, nemhogy fotózni nem volt idő, de még a szendvicseinket sem tudtuk sosem befejezni. Út közben és a csúcson a túravezetők nem vették a fáradtságot, hogy elmutogassák, hol mit látunk, mit lehet tudni a helyről és tényleg csak akkor szóltak hozzánk, amikor feltétlenül szükséges volt…

Ez lehet a hátul ütője a szervezett túrázásnak. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy jártam fönn!


Menetelés a morénahalmokon még a lift alatt
Nem is tűnik olyan messzinek...
Alakul a panoráma
Az előttünk járó csapat "csúcstámadás" előtt
Csapatunk és kedves vezetőnk(bezzeg ő nem vett bukósisakot)
Elérve a platót rövid pihenőt tartottunk
A kráter(előtérben koszos hó)
Petra és a kráter
Pucont és környékét úgy hívják "Lake district" (Tóvidék)
Könnyed séta a kráter peremén
Ez volt a legizgalmasabb pálya ahol csúsztunk
Térdkímélő, hipergyors lejövetel a vulkánról, mindössze egy kis havat igényel