Irány Dél-Amerika: Akklimatizacio a Colca kanyonban

Házigazdánk, Carlos épp a Colca kanyonba ment evezni egy 4 napos expedíció keretein belül, ezért úgy gondoltuk, mi sem időzünk sokat a városban, hanem felkerekedünk.
Útikönyvünkben a szalagcím így hangzik „Arequipa & Canon Country”, ez olyan mintha egy Európáról szóló útikönyvben ez lenne: Budapest és Közép-Európa vadvizei, ugyanis Arequipatól5 és fél órára van a Colca kanyon és mindössze 10 óra buszozásra a Cotahuasi kanyon, melyeket a világ legmélyebb kanyonjainak mondanak. A 100km hosszú Colca Kanyon mélysége 1000-3000 m-ig terjed. Éveken keresztül viták voltak arról, hogy a Colca kanyon 3191 m-es maximális mélyégével vajon a világ legmélyebb kanyonja e, de most már bizonyos, hogy a „szomszédságában” lévő Cotahuasi kanyon 150 m-rel megelőzte.
Úgy határoztunk, hogy ellátogatunk a Colca kanyonba, és végigjárjuk a 3-4 napos trekking túrát amiről Carlos barátnőjtől kaptunk egy rajzolt térképet, melyen az egyik útvonal be volt nyilazva „This is the best way” megjegyzéssel. Innentől egyértelmű volt számunkra merre is érdemes indulnunkJ
Felkerestünk pár utazási irodát is puszta kíváncsiságból, mennyibe kerül náluk egy ilyen túra. Utunk végén összesítve kiadásainkat kiderült, hogy 2x-es áron kínálják azt, úgy, hogy a könnyebb és kevésbé látványos útvonalon viszik az utasokat.
Másnap reggel buszra szálltunk, buszunk már koránt sem volt olyan csilli-villi, mint amivel Limából jöttünk, és 3 és fél órát zötyögtünk Chivayig, mely a kanyon legsűrűbben látogatott és legnagyobb városkája.
Az út egy darabig le volt betonozva, majd az asztfaltból egyre nagyobb részek hiányoztak, hatalmas kátyukon zötykölődtünk, a végén már semmi jele nem volt a néhai burkolatnak, csak kő és por. Vesekövünk biztos nem leszJ.
Buszunk egy kb. 5000m magas fennsíkra kapaszkodott fel, ahol a gyér füvű legelőkön Alpakák éltek szabadon.(hasonlít a Lámára csak kisebb termetű és dúsabb a szőrzete) Fantasztikus érzés volt, hogy itt ilyen közel van a természet, mindössze 1-2 órát buszozol és az állatok vadon élnek!
Chivay, 3630 m- es magasságával akár még akklimatizációs problémát is okozhat, de a hosszú buszút után ezzel a legkevésbé sem foglalkoztunk. Végigjártuk az egész falut, hogy megtaláljuk ár-érték arányban a legjobb szállást…a méregdrága csillogó szobától a nádfedeles viskóig minden volt, a végén egy közép árkategória mellett döntöttünk kellemes küllemmel.( kb. 2100 ft egy 2 ágyas szoba 2 főre)
A környéken sok a természetes hőforrás, a vulkáni tevékenységnek köszönhetően, melyeket a helyiek ki is használták, Fürdőket építettek a falvak közelbe. Amint lepakoltunk mi is egy ilyen Therma-ba látogattunk, nincs is jobb, mint egy kimerítő utazás után kinyújtóztatni elgémberedett végtagjaidat a forró vízben, miközben 6000-res vulkánok csúcsaiban gyönyörködsz.
Szállásunkra visszaérve pillanatok alatt rájöttünk, hogy a lehető legrosszabbul döntöttünk, ugyanis Hostelunkkal szemben volt Chivay egyetlen diszkója, melyet a házi néni teljes véletlenségből elfelejtett közölni. Péntek lévén, hatalmas party volt kibontakozóban…Olyan érzésünk volt mintha ágyunkat egy diszkó kellős közepére tették volna be…az akusztika pazar voltJ
Valószínű a magasság miatt már a Thermában elkezdett fájni a fejem, szállásunkon uralkodó állapotok nem segítettek helyzetemen, sőt…hajnali 2 ig tartott a mulatság.
Reggel 7 kor kissé kótyagosan ismét buszra szálltunk, hogy 2 és fél óra utazás után elérjük Cabanacondét trekking túránk kiinduló pontját. Az útviszonyok nem javultak, de az út felért egy szociológiai tanulmánnyal. A busz szinte minden fűszálnál megállt és helyiek szálltak föl-le. Nagy részük a földekre ment dolgozni. Félelmetes, hogy ezt a köves szinte sivatagos földet, hogy tudják művelhetővé tenni a legegyszerűbb szerszámokkal és puszta emberi erővel…hatalmas munka lehet..
A nők színes kalapot viseltek madár és virágmintákkal a fehér alapon, hátukra pedig hatalmas batyuk voltak felkötve nagyon színes perui kendőkbe csavarva. A kisgyerekeket is ilyen batyukban hordozták.
Egy 6éves forma kislány ki is szemelte magának Gyuszit, hatalmas fekete szemeivel úgy nézett rá…félő volt hogy lecsapja a kezemrőlJ
Cabanaconde valamivel alacsonyabban 3290 m en fekszik, fele akkora falu mint Chivay. A főtéren 3 szamár lődörgött gazdátlanul, de ez itt teljesen normális.
Vettünk még egy kis gyümölcsöt meg vizet, kértünk némi útbaigazítást majd elindultunk a kanyon felé.
Utunk elején több helyen is elbizonytalanodtunk, az ösvények minden felé mentek, térképünk pedig szintvonalak terén nem volt túl informatívJ A kanyon peremét elérve fantasztikus kilátásunk nyílt a V alakú völgyre és a mintegy 1000m mélységben csordogáló Colca folyóra. A száraz időszak végére alig maradt a zöldes vízből…
Ösvényünk egy darabig a platón haladt a kukorica és kaktuszföldek között, majd egy, a kanyonra merőleges völgybe ereszkedett be. Egy darabig szintben haladtunk a hegyoldalba vájt úton, majd elérve a kanyont meredeken kacskaringózni kezdett lefelé.
3 óra alatt értük el a hidat, és innen már látszott aznapi úti célunk a folyó túlpartján a domboldalban. A sivatagi forróság és az 1000 szint lefelé menet sokat kivett belőlünk, a folyóparton gondoltuk megpihenünk. A hídtól nem messze gejzírmezőt jelzett rajzolt térképünk, és láttuk is a gőzfelhőt, oda telepedtünk le. A folyó valósággal forrt, olyan forró volt, hogy nemhogy fürdeni nem tudtunk benne, de még a kezünket sem tudtuk megmosni benne. Teafőzésre ellenben kiválóan megfeleltJ
Mintha egy gőzfürdőben csücsültünk volna, leszámítva az olykor feltámadó szelet mely hűvös levegőt hozott a gőz helyébe.
Nagyon jól esett mindkettőnknek, de tovább kellett indulni, még egy óra séta hátra volt Llahuar-ig és nyugatról felhők kezdtek gyülekezni.
Jobbról egy gyönyörű folyó sietett a Colca-ba , átkelve a hídon megérkeztünk Llahuarba, mely mint kiderült nem is egy falu, hanem kifejezetten túristáknak épült bungaló negyed, természetes hőforrással. Kör alakú nádfedeles kunyhóba költöztünk be, melynek bútorzata mindössze egy ágy volt(kőemelvényen matrac) és egy nádból készült polc. Az aljzat kavicsokból volt kirakva. A vacsorát 7re ígérte a kb. 17 éves srác akire az egész hely rá volt bízva, addig volt időnk lemenni a partra és a folyó mellett lévő meleg vizes medencékben kicsit lazítani.
Rajtunk kívül még 4 en voltak a „faluban”, ők vezetővel érkeztek és másnap hajnalban már indultak is tovább. Mi nem siettünk sehova, kipihentük az előző éjszakát, szépen nyugodtan megreggeliztünk majd összeszedelőzködtünk és tovább indultunk Malata felé, hogy ott visszaereszkedve a folyóvölgybe Sangalleban töltsük az éjszakát. A térképen látható vízeséshez sajnos nem tudtunk elmenni, mert az még egy napot vett volna igénybe, és ételünk sem volt elég.
Gyuszin és rajtam is hasmenés hatalmasodott el, és ez eléggé legyengített minket, ezért is indultunk Sangalle felé,ahonnan fél nap alatt vissza lehet jutni Cabanacondeba, kiindulási helyünkre.
Sikerült a legnagyobb melegben induljunk és az út egyre csak emelkedett. Paccla nevű kis településhez jutottunk, ahol sikerült egy kis vizet venni, de már rosszul voltunk az ízétől. Ettünk egy levest is, melyben aztán minden volt (répa, rizs, tészta, krumpli..) elég rosszul nézhettünk ki, mert ezt a helyi bácsika grátiszként ajánlotta fel. Hihetetlen, hogy tudnak ilyen helyen élni ezek az emberek…1 napi járás a legközelebbi falu ahonnan vizet tud hozni, a sziklákon, homokon és a kaktuszokon kívül itt nincs semmi…de az idegöszeroppanást még hírből sem ismeriJ
Ösvényünk egyre csak fölfelé kígyózott, olyan forróság volt, hogy mikor megálltunk lábunkat égette a meleg a bakancsban. Minden domb mögül újabb bukkant szemünk elé, majdnem olyan magasságig kellett felkapaszkodjunk mintha ki akarnánk menni a kanyonból, az utolsó dombra úgy vonszoltuk föl magunkat.
Pazar kilátás tárult elénk, egészen hosszan beláttunk a kanyonba mindkét irányba, és még egy kondort is észrevettünk, ahogy hatalmas szárnyaival mozdulatlanul vitorlázik a felfelé szálló légáramlatokban. A helyiek nagyon tisztelik a keselyűt, főtereik központjába kondort ábrázoló szobrot emeltek több helyen is.
Az út innen már szintben ment, átszelve a domboldalt, majd egy platot elérve meredeken kezdett lefelé kígyóni. Gyuszira brutális fejfájás jött rá, kiszáradás gyanúsak voltunk minketten…a kegyetlen meleg ellenére egy csepp verejtékünk nem volt, és még emellé Nekem olyan izomlázam volt, hogy kész kabaré volt ahogy lefelé araszoltam.
Befelhősödött, kaptunk egy kis esőt is, május óta nem esett itt egy csepp sem. Este 6 ra végre elértük Sangallet, ami a folyómedertől valamivel magasabban egy igazi oázis volt pálmafákkal, virágokkal és nád kunyhókkal. A medencékben sajnos itt már hideg víz volt, úgyhogy a fürdőzés kimaradt. A vacsora elég sokat dobott állapotunkon bár Gyuszit egész este rázta a hideg. Itt sem voltak sokan, rajtunk kívül még 6an ültek az asztalnál. Két görög leányzó akik dél-amerikai körúton vannak, majd Buenosairesben akarnak salsa tanárként dolgozni, és 2 párocska akik meg világkörüli úton vannak…ez amolyan divat itt…10 emberből 6 biztos hogy világkörüli úton vanJ
Másnapra mind2en kicsit felszívtuk magunkat, reggel 7kor sikerült elinduljunk Cabanacondéba, a nap még nem sütött be a völgybe, ösvényünk árnyékban haladt. Kisebb pihenőket tartva rendületlenül meneteltünk fölfelé, 1000 m szintet kellett felmásszunk. Útitársunkká vált egy koreai srác, aki szintén világkörüli úton volt…20 éves kora óta járja a világot, eddig 24 országot járt be. 4 óra alatt sikerült eljussunk Cabanacondéba, pont elértük volna a fél12 es buszt, ha nem maradt volna ki a járat dél-amerikai szokás szerint, így csak 2kor tudtuk magunk mögött hagyni a világ legmélyebb kanyonját. Az 5 óra buszozás már meg sem kottyant, nemcsak a magassághoz, hanem a helyi dolgokhoz is kezdünk akklimatizálódni.
Túránk során több tanulságot is levontunk:

1. Ha szállást keresünk érdeklődünk a helyi diszkó holléte iránt is
2. Helyiek által rajzolt térkép mellé érdemes egy topográfiai térképet is beszerezni
3. Nem a nagy hőségben kell túrázni
4. Legalább fejfájás és hasmenés ellen vigyünk gyóyszert

A következő napokat Arequipaban töltjük regenerálódási célzattal, de hamarosan irány az Apurimac, az Amazonas forrásvidéke és Cusco.